Figyelembe véve a világ iránti kedves, de pelyhes válaszait, a macska agya a legjobb esetben is furcsa módon működhet. A fejlett prefrontális kéreg segít az embereknek ésszerűen reagálni anélkül, hogy a cica „logikájára” támaszkodnának.
Az Amygdala: Érzelemfeldolgozó Központ
Az emberi agyban két mandula alakú régió vezérli az érzelmi reakciókat az agy más területeinek bemenete alapján. Az amygdalae leggyakoribb funkciója a félelemre adott válaszok szintetizálása a környezettől, például amikor az első nagy domb tetején fogsz egy hullámvasúton.
A macskáknak vannak amygdalae-i is, amelyek érzelmi reakciókat indítanak el, például félelmet. A cica esetében félelmi reakció léphet fel, amikor beviszik az állatorvosi rendelőbe, és a látnivalók, szagok és hangok alapján feltételezheti, hogy valószínűleg az állatorvos kellemetlen döfés és döcögés érte.
A thalamus és a szenzoros kéreg: az érzelmi stimuláció forrásai
A szenzoros kéregek a thalamuson keresztül információkat küldenek az érzékszerveitől összegyűjtött amygdalának. Ezután az amygdala érzelmi reakciót indít ezekre az ingerekre alapozva. Például a szemed látja, hogy a legjobb barátod feléd sétál és mosolyog. Ezt az ingert a vizuális kéreg érzékeli, majd a thalamus úgy dönt, hogy továbbadja ezeket az információkat az agy más részeinek, beleértve az amygdalát is. Az amygdala ezt mondja: "Hurrá, a legjobb barátom!" és pozitív érzelmi reakcióval reagál a látottakra.
Egy macskában jó példa lenne, amikor meglátja, hogy egy hosszú nap végén belépsz az ajtón. Ezt az érzékszervi ingerlést az amygdala értelmezi, amely az egész rendszerbe endorfinokat (boldog hormonokat) küld, ami dorombolást és barátságos dörzsölést eredményez a lábadon.
A Hippocampus: Az emlékek kiváltják az érzelmeket
A hippokampusz hosszú távú emlékeket tárol, például azt, hogy mit érzett, amikor a ballagási napon a színpadon járt. A hippocampus közvetlenül az amygdala felé is táplálkozik. A tudósok úgy vélik, hogy ezért következhet be erős érzelmek áradata, amikor élénk emléket idézünk fel.
A cicádnak is van hippokampusa, bár a tárolt emlékei nem egészen ugyanazok, mint a tied. Kitty valószínűleg emlékezni fog arra, hogy utoljára a szomszéd kutyája látogatóba jött, a kutya üldözte, és elrejtőzött a kanapé alatt. Tehát, ha Kitty újra meglátja a kutyát, az érzékszervi kérgéből származó információ kiváltja a memóriát a hippocampusában, amely kommunikál az amygdalájával, amely elárasztja a félelemtől.
A Prefrontal Cortex: Az ok kiválasztása a félelem helyett
A prefrontális kéreg párbeszédet folytat az amygdalával, amikor félelemválasz lép fel. Az amygdala azt mondja: "Félj!" Aztán a prefrontális kéreg úgy ítéli meg: "Tényleg ettől félni kell?" Ha nem, akkor a prefrontális kéreg ezt az információt elküldi az amygdalának, amely leállítja a félelem reakcióját, így már nem érzi magát félve. Ha ez a folyamat ugyanazon inger hatására többször megtörténik - például a testvére kiugrik egy szekrényből, és azt kiáltja: "BOO!" - végül a prefrontális kéreg "megtanítja" amygdaládat arra, hogy nem szabad félelemre reagálnia erre az ingerre.
A macska prefrontális kérge közel sem olyan fejlett, mint az emberé - ezért nem tud ugyanúgy gondolkodni, mint te. Ennek ellenére a macska agya végül megtanítja magát arra, hogy ne legyenek érzelmi reakciók olyan dolgokra, amelyek irracionálisnak bizonyulhatnak. Például, ha a cicád először megijed a szemétdobálás hangjától, végül minden nap hallás után megtudja, hogy semmi rossz nem történik vele, amikor megfordítja ezt a kapcsolót. Ha a macskák képesek lennének megérteni és csökkenteni félelmi reakcióikat az emberek szintjével, akkor végre megtudnák, hogy a porszívót nem kell félteni.
